Tulajdonképpen le se merem írni, mióta foglalkozom aktívan a természet és állatvédelmi dolgokkal. Neveltetésemnél fogva, mindig vonzódtam az állatokhoz, olyannyira, hogy szinte természetes volt, hogy mindig van állat a környezetemben.
Korán megtapasztaltam, hogy az állattól a szeretetért, csak szeretetet lehet kapni!
Nálunk volt egy kopasz nyakú tyúk, “aki” végkimerülésbe halt meg, mert ő családtag volt!
Volt egy gyönyörű vörös cica, “aki” egy napon született velem. Elmondás alapján, mikor kitettek levegőzni, mint pici babát, őrzött mint egy kutya. 18 évig élt! Méltó tisztelettel temettük el! Máig hálával gondolok rá, mint egy nagyon kedves emlékre!
Ahogy most leültem írni, törnek elő belőlem a kedves emlékek, melyek leírására nincs lehetőség. Mindezt azért szükséges megosztanom, hogy látható legyen, honnan ered az én állatszeretetem.
Még egy élményt, mely életem meghatározója volt, le kell írnom. Az pedig egy csodálatos ír-szetter volt. A leányom serdülő korban volt, új lakásba költöztünk és egyedül lévén gyerek, kellett mellé valaki, aki vigyáz rá. Én ekkor mentem el az akkori MOÁVÉ-hoz dolgozni. 10 hetes volt a kutyus mikor hozzánk került és gondoltuk megoldottuk az őrző-védő ügyeletet. Nahát, ez koránt sem volt így, mert egy csupa szív és jóság lett belőle és mondanom se kell, mindhármunk kedvence. Hozzá alakítottuk az életünket 13 évig élt. Még most sem tudok csak könnyes szemmel írni róla. Mikor mindannyiunktól “elbúcsúzott”, szépen elment, kedvenc babájával a kezében, egy szép holdvilágos éjszakán temettük el esztergomi kertünkben, ahol mai napig ápolt sírja van!
Hát így néz ki az én állatszeretetem érzelmileg. Gyakorlatilag pedig úgy, hogy 7 évig dolgoztam fillérekért az említett akkori Egyesületben, ahol kiélhettem és gyümölcsöztethettem állatszeretetemet. Az iroda vezetése sokrétű feladatott rótt rám amiért máig hálás vagyok, mert ez idő alatt nyílt meg sokfelé előttem a világ, jó és rossz oldala. Ez idő alatt ismertem meg az embereket ! ? Komoly iskola volt.
Barátságom Széchy Ágnessel ekkori keltű, mely egy meleg, segítőkész kapcsolattá alakult. Vagyis becsültük egymást!
Miután elsodort az élet, és Ágnes megalakította a Faunát, mint egyesületet. Ott segítettem ,ezt követően az egyesület állandó anyagi gondokkal küzdő dolgainak segítésében. Pl. kis állatvédő “bazárt” üzemeltettem az Állatkertben és különböző rendezvényeken, a bajok enyhítésére. Szerettem csinálni, bár nagyon nehéz volt minden tekintetben, de szívesen áldoztam rá az időmet, energiámat, bízva abban, hogy ennek (ma már az Alapítványon belül ) az elindító célkitűzésnek, részese lehetek, talán megélhetem!
“Az emberek életszemléletének megváltoztatása!”
ÚGY LEGYEN!!!!
küldés...
